Depresszió

A depresszió felismerése, orvosi szemmel

A köztudatban különböző félreértések élnek azzal kapcsolatban, hogy mit jelent orvosi szempontból a depresszió. A manapság divatos „depi vagyok” kifejezés például egyáltalán nem biztos, hogy orvosilag, gyógyszerrel kezelendő depressziót jelent, és az ilyen esetben innen-onnan beszerzett gyógyszerekkel történő „öngyógyításnak” komoly egészségügyi kockázatai lehetnek. Másfelől, sok esetben nem ismerjük fel magunkon vagy másokon az igazi depressziót, így az kezeletlen marad, és tönkreteheti az egyén életét testi-lelki, anyagi és emberi kapcsolati vonatkozásban is.

            Hogyan ismerjük hát fel az igazi depressziót?

Ha már valakin diagnosztizálták a depressziót, annak súlyosságát különböző kérdőívekkel, tesztekkel lehet mérni, azonban ezek a módszerek önmagukban nem alkalmasak a diagnózis felállításához.

A pontos diagnózishoz a tudomány mai állása szerint bizonyos tünetek – konkrétan az alább felsorolt 9 tünetből legalább 5legalább két hétig, a nap legnagyobb részében történő fennállása szükséges. Ezek a következők:

1. Lehangoltság, nyomott, borús hangulat, ami jellemzően reggel a legrosszabb, de ettől eltérő ingadozás is lehet. Enyhébb esetben külső segítséggel az egyén felvidítható egy ideig, de visszaesik, súlyosabb esetben azonban nem lendíthető ki a mélypontról.

2. Az érdeklődés és az örömre való képesség jelentős csökkenése, vagy teljes elvesztése (anhedónia). A páciens felhagy a korábban rendszeresen és szívesen végzett tevékenységeivel, nem érez rájuk motivációt, minden nehezére esik, mert értelmetlennek érzi, hisz nem talál benne örömet. Mivel ezt így ritkán fogalmazza meg, a külső szemlélő számára csak a viselkedés megváltozása utalhat anhedóniára.

A fenti két tünet közül legalább az egyiknek kötelezően jelen kell lennie ahhoz, hogy tovább léphessünk a diagnózis felállításában. Általában – különböző arányban – mindkét tünet jelen szokott lenni, sőt, az anhedónia sokszor alattomosan a kezelt depressziósoknál is fennmaradhat, erre oda kell figyelni, mert visszaesést, illetve egyéb súlyos szövődményeket okozhat.

3. Jelentős testsúlyváltozás, ami lehet fogyás és hízás is. Fogyás esetén előfordul, hogy a beteg vagy környezete daganatos betegségre gondol. Lelki megközelítésben a fogyás (étvágytalanság) oka az étel (élet) iránti érdeklődés csökkenése, az ízek élvezetének hiánya. A hízás hátterében pedig a hiányzó örömök evéssel, nassolással való pótlása, vagy a depresszióban fokozottan érzékelt stressz csökkentésére tett igyekezet állhat (pl. túlzott csokoládéevés).

4. Alvászavar. A depresszió egyik igen gyakori tünete. Többféle lehet: elalvási képtelenség, gyakori felébredések, és/vagy túl korai ébredés. Ez utóbbi nagyon jellemző a depresszióra, sokszor a többi tünet kifejlődése előtt jelentkezik. A beteg felébred hajnali órákban (akár 2-3 órakor), és képtelen visszaaludni, sötét gondolatai vannak, esetleg szorongás gyötri. Vannak depressziók, amelyekben pedig épp ellenkezőleg, úgynevezett hiperszomnia, vagyis túlalvás jelentkezhet, ilyenkor a páciens legszívesebben egész napját ágyban töltené. Bármilyen típusú is az alvászavar, minden esetben az alvás minőségi romlása áll fenn, ami krónikus fáradtsághoz, a teljesítőképesség romlásához vezet.

5. Mozgásos nyugtalanság vagy gátoltság. A beteg nem tud megmaradni egy helyben, állandóan mocorog, vagy fel-alá járkál, izgatott. Gátoltság esetén pedig láthatóan meglassult mindennemű mozgása, súlyos esetben egész nap mozdulatlan.

6. Fáradtság, energiahiány. Összefügghet az alvászavarral, de anélkül is jelentkezhet. Okozhatja a depresszióban felborult cirkadián ritmus, de eredhet a motiválatlanságból, örömtelenségből is. Gyakran marad vissza a kezelés során, ilyenkor az egyén teljesítőképességét érinti, és szintén figyelni kell rá, mert hosszú távon visszaeséshez vezethet.

7. Értéktelenség, bűntudat érzete. A depresszió olyan, mintha egy sötét szemüvegen keresztül tekintenénk a világra, önmagunkra és a jövőre. Ez a látásmód átértékeli a magunkról alkotott képet, mindent a valóságosnál sokkal rosszabbnak látunk, ezáltal rosszabbnak gondolunk, ami végül az érzésekben is megnyilvánul. A többi tünetből eredő teljesítmény-csökkenés pedig erre még rá is erősít. Mindez súlyos esetben teljes reménytelenséghez, kilátástalansághoz vezet. Sokszor a beteg tévesen úgy érzi, ő a felelős mindenért, elszúrta a saját és mások életét, és ezért bűnhődnie kell. Nárcisztikus alapszemélyiségű embereknél az önmarcangolás kevésbé jellemző, de attól még ugyanúgy szenvedhetnek a depresszió többi tünetétől.

8. Csökkent gondolkodási, összpontosítási vagy döntési képesség. A betegnek nem sikerül ellátni szokásos feladatait, elbutultnak érzi magát, döntésképtelen, mert nem tudja eléggé összeszedni a gondolatait ahhoz, hogy jó döntést hozzon, vagy egyszerűen fél döntései következményétől. Ennek oka lehet a depresszióban felborult cirkadián ritmus zavarból eredő általános energiahiány, az anhedónia miatti motivációhiány és érdektelenség, figyelemzavar, vagy szintén a depresszióval együtt járó, de visszafordítható agyi elváltozások. A depresszió gyógyulásával ezek az ún. kognitív tünetek is általában javulnak.

9. A halál gondolatával való gyakori foglalkozás, öngyilkossági gondolatok. Az eddig felsorolt tünetek együttállásából szinte egyenesen következik, hogy súlyos esetben a páciens kezdi feladni. Az öngyilkossági gondolatok, vagy a „mindenkinek jobb lenne, ha nem lennék” típusú vélelmek sokszor rejtve maradnak a hozzátartozók számára, ezért fontos a szaksegítség igénybevétele, ami adott esetben életmentő lehet.

Látható tehát, hogy a 9 tünetből 5 teljesülési feltétel alapján két depressziós beteg egymástól nagyon is különbözhet!

Fontos még a diagnózishoz annak a lehetőségnek a kizárása, hogy ezek a tünetek nem más betegség következményei (például pajzsmirigy alulműködés okozhat hasonló tüneteket), és nem valamilyen gyógyszer (mellék)hatására alakulnak ki (például a széles körben alkalmazott béta-blokkolók okozhatnak depressziós tüneteket). Ilyen esetekben az alapbetegséget kell kezelni, illetve gyógyszert váltani.

Abban az esetben, amikor a fent részletezett tünetek közül nem áll fenn elegendő a depresszió diagnózisához, de a meglévők hosszú időn keresztül megkeserítik az egyén életét, felmerül az ún. disztímia elnevezésű betegség, amiről – és a hangulatzavarok egyéb formáiról – külön cikkben olvashatunk.

 

Depresszió

Betegség

Ma az egész világon szigorú szabályok szerint diagnosztizálják a depressziót. Ezek a tünetek mindenhol egységesek. Az orvosok szerint a depresszió egy, az agyban zajló idegrendszeri betegség tünete. A tünetek között két meghatározó van, amelyek megléte nélkül nem mondható ki, hogy depressziós valaki.

Kilátások

Ahogyan a Föld forog, ahogyan a nappalok és az éjszakák váltakoznak, úgy minden, ami velünk történik, ciklikus. Szervezetünk egészségének megtartásában a legfontosabbak a 24 órás ciklusok, melyek depressziós állapotban megváltoznak. Legszorosabban az örömképesség hiánya társul hozzájuk.

Tünetek

A depresszió alapvetően a hangulat súlyos zavarát jelenti. A hangulatnak két fő összetevője van. Érzéseinket pozitív és negatív kategóriákba sorolhatjuk. A depresszióra jellemző, hogy a pozitív érzések nagymértékben csökkennek, semmi nem tud örömet okozni. A negatív érzések viszont felerősödnek. Sokszor a negatív érzések felerősödése alapján szokták a depressziót meghatározni, pedig a szakértők az utóbbi évtizedekben rájöttek, hogy a pozitív érzések elvesztése még ennél is fontosabb.

Diagnosztika

A köztudatban különböző félreértések élnek azzal kapcsolatban, hogy mit jelent orvosi szempontból a depresszió. A manapság divatos „depi vagyok” kifejezés például egyáltalán nem biztos, hogy orvosilag, gyógyszerrel kezelendő depressziót jelent, és az ilyen esetben innen-onnan beszerzett gyógyszerekkel történő „öngyógyításnak” komoly egészségügyi kockázatai lehetnek. Másfelől, sok esetben nem ismerjük fel magunkon vagy másokon az igazi depressziót, így az kezeletlen marad, és tönkreteheti az egyén életét testi-lelki, anyagi és emberi kapcsolati vonatkozásban is.