Életmód

Ezt is jó tudni - érzelmi életünk fontosságáról

Életünk színvonalában, magánéleti és szakmai sikerességünkben, emberi kapcsolataink minőségében fontos szerepe van az érzelmek felismerésének. Ez a képesség kulcsszerepet játszik az eredményes stresszkezelésben is.

Sok ember van, aki „levált” a saját érzéseiről, mint amilyen például a düh, a szomorúság, félelem vagy öröm.  Az ok többnyire a gyermekkorban gyökerezik – ezek az emberek azt tanulták meg, hogy érzelmeiket nem fejezhetik ki és élhetik át szabadon. Ha például egy ilyen személyt kérdezünk az érzései felől, nehezen tud beszélni a tapasztalatáról.  

Azonban bármennyire is rejtjük el vagy torzítjuk érzésinket, nem küszöbölhetjük ki azokat. Érzéseink felismerése és tudatosítása nélkül nem érthetjük meg igazán saját szükségleteinket és motivációinkat, és nem tudjuk hatásosan kezelni a stresszt. Érzelmi tudatosság nélkül nem tudunk hitelesen és eredményesen kommunikálni, együttműködni másokkal. Céljaink elérésében is sokkal inkább érzéseink és nem gondolataink motiválnak. 

A káros stressz és a depresszió

Mivel az unipoláris depresszió közel 60%-a visszatérő, fontos, hogy mindent megtegyünk azért, hogy ne térjenek vissza a depressziós epizódok. Ehhez egyfelől az kell, hogy a gyógyszeres kezelést úgy, olyan dózisban és annyi ideig folytassuk, ahogy azt kezelőorvosunk a kórelőzményünk és aktuális állapotunk alapján helyesnek ítéli. 

Másfelől bizonyos szemléletbeli és életmód változtatások hozzásegítenek ahhoz, hogy mielőbb meggyógyuljunk, és minimalizáljuk a betegség visszatérésének valószínűségét.

Gyakran nem egy bizonyos esemény önmagában, hanem az a mód, ahogy erre reagálunk, okozza a stresszhatást. Önfejlesztéssel azonban egyre jobb és harmonikusabb személyiséggé válhatunk. Ezzel párhuzamosan stressztűrő képességünk, lelki és testi egészségünk, valamint életkilátásaink is jelentősen javulnak.

A depressziós gondolatokról

A depresszió elszívja életerőnket, energiáinkat. Az energialecsapolásban jelentős szerepe van a negatív gondolatoknak és előfeltevéseknek.

Ezek a depressziós gondolatok jelentős hatással van arra, ahogy hozzáállunk a betegséghez és együttműködünk a kezelés során.

Emiatt nagyon lényeges 1. tudni róla, 2. tetten érni és 3. átforgatni pozitívabba, amennyire csak lehet.

Az alábbiakban erről írunk egy kicsit részletesebben.

Hogyan küzdjünk meg negatív gondolatainkkal?   

Az önvád, az önhibáztatás gyakori negatív gondolat depresszióban szenvedő betegek körében. Valahogy így gondolja a beteg: másként kellett volna csinálnom a dolgokat, most nem tartanék itt / nem lennék beteg, nem történt volna velem az, ami történt…

A depressziós gondolkodás általában az alábbi területekre terjed ki:

  • alaptalan negatív gondolatok a jelenlegi helyzetről,
  • a beteg igazságtalan és alaptalan negatív véleménye a saját személyéről,
  • alaptalan negatív várakozások a jövőt és a kilátásokat illetően.

A negatív gondolkodás erősen torzítja a beteg látásmódját – mintha egy ferde szemüvegen át látná magát és az eseményeket. Alábecsüli saját képességeit és felnagyítja a jövőre vonatkozó negatív várakozásokat. A folyamat szomorúságot, csüggedést és félelmet vált ki. A negatív érzések jelentősen csökkentik a motivációt és az önmagunkkal való törődést.  Ennek eredményeként a depressziós beteg hajlamos arra, hogy elvágja magát az emberi kapcsolatoktól, beleértve a segítő, támogató személyeket is.

Ez az izoláció stresszhelyzetet generálhat, amely tovább rontja a helyzetet – mivel a beteg beigazolva látja saját negatív feltevését. 

Hogy lehet ebből a körből kilépni, és megváltoztatni a depressziós gondolkodást?

Az a titka, hogy tudjunk erről a folyamatról és kérdőjelezzük meg a valószerűtlen negatív gondolatokat, majd fokozatosan engedjük át a helyet egy valóságosabb, reálisabb gondolkodásnak.

Igen, de mi a reális gondolkodás?

Az alábbi szempontok segítenek az eligazodásban.

  • Pontos kép felvázolása az aktuális helyzetről – vagyis hogy úgy lássuk a dolgokat, amilyenek azok a valóságban, ahogy mások is látják.
  • Tisztességes kép önmagunkról – vagyis lássuk azt is, ami jó és sikeres volt. Lássuk erősségeinket is, ne csak a gyengeségeinket.
  • Vázoljunk fel reálisabb perspektívát a jövőre nézve – ne túlozzuk el, ne nagyítsuk fel a lehetséges negatív események valószínűségét vagy jelentőségét.

Az alábbi, ellenőrző kérdések segíthetnek a valóságosabb látásmód kialakításában.

1. Bizonyítható, hogy ennyire rossz a helyzet? Vajon mások is így látják? Kérdezzen meg egy ismerőst vagy barátot, hogy ő mit gondol!

2. Ha nem rólam lenne szó, hanem egy barátom lenne ebben a helyzetben, mit tanácsolnék neki? Akkor is ezt gondolnám?

4. Támogatja a jövőmet, az érdekemet ez a borús feltételezés?

5.  Elő tudnék állni ennél biztatóbb, jobb eredményt lehetővé tevő gondolattal a jövőmet illetően?

Próbáljuk meg magunkat egy fokkal fentebbről, elfogulatlanul, kívülállóként szemlélni! 

Mintha helikopterről látnánk a tájat és mi magunk is egy kívülálló személy lennénk ebben a látványban. Ugyanígy látszik és ugyanilyen érzésekkel tölt el, mint most „lentről és belülről”?

Segíthet a negatív gondolatok átforgatásában, ha tetten érjük, leírjuk és tudatosan megpróbáljuk pozitívabb, biztatóbb gondolatra vagy lehetséges kimenetelre cserélni. A pozitívabb verziót is írjuk mellé és gondolkodjunk el rajta. Milyen érzések merülnek fel a jobb megoldással kapcsolatosan?

Ezek a tanácsok sokat segíthetnek, de nem pótolják az orvosi kezelést!

Az aktív élet segít

Ha a depresszió kialakulásához valami környezeti, életmódbeli zavar is hozzájárult, jó, ha tudjuk azt azonosítani. Ez lehet megoldhatatlannak látszó pénzügyi vagy kapcsolati probléma, negatív emberek tartós befolyása, hosszan elnyúló munkahelyi stresszhatás, bizonytalanság, és – meglepő módon - lehet az unalom, a kiégés is. 

Ha megvan az ok, a célzott változtatás lehetősége is kirajzolódik.

Bár depressziósan erre kevésbé érzünk késztetést, de ha erőfeszítéseket teszünk és lépünk, a befektetett plusz energia megtérül. Hamarosan jelentősen javul mentális állapotunk, már azáltal is, hogy néven neveztük a problémát és elindultunk a megoldás felé. Ez megerősíti a hitünket, hogy irányítói és nem csupán passzív elszenvedői vagyunk a saját életüknek. 

Új, inspiráló, kreatív tevékenységet találni, más munkát keresni vagy emberi kapcsolatainkat átgondolni és javítani mindig van lehetőségünk. A minket körülvevő események és emberi kapcsolatok nem válnak jobbá azáltal, hogy passzív szemlélődők vagyunk.

Napjainkban egyre több bizonyíték és gyakorlati tapasztalat igazolja, hogy mentális állapotunkat, hangulati életünket jelentős mértékben javítja a fizikai aktivitás is.

Kinek-kinek életkora, fizikai erőnléte, lehetőségei és ízlése szerint ajánlhatók a rendszeres testmozgás különböző formái, előnyösek a különféle ritmikus mozgások és a tánc is. 

A természetben, szabad levegőn, természetes fényben végzett bármilyen tevékenység kiváló, legyen az kirándulás, séta, kocogás vagy akár kertészkedés.  

Mindezek javítják testi és lelki egészségünket, megjelenésünket és önbizalmunkat. 

A fizikailag aktív élet segít helyreállítani a felborult biológiai egyensúlyt. A mozgás az idegrendszer számára olyan, mint egy „boldogságszérum” – mérhető változást idéz elő a dopamin, az úgynevezett endogén ópiátok és más fontos biogén aminok szintében.

 

Életmód

Visszailleszkedés
A depresszió elszívja az energiánkat, a motivációnkat és a reményeinket. Mindez jelentősen hátráltatja a gyógyulást. Bár nem tudjuk „összeszedni magunkat”, vagy „abbahagyni a depressziót” egyik percről a másikra, bizonyos keretek között mégis kontrollálhatjuk állapotunkat.
Visszailleszkedés
Életünk színvonalában, magánéleti és szakmai sikerességünkben, emberi kapcsolataink minőségében fontos szerepe van az érzelmek felismerésének. Ez a képesség kulcsszerepet játszik az eredményes stresszkezelésben is.
Hozzátartozóknak
A páciensek nagyon sokszor félnek attól, hogy milyen információkat szivárogtat ki róluk az orvos. Pedig az orvosokat köti a titoktartás. Ugyanakkor a hozzátartozónak is szüksége lehet információra ahhoz, hogy segíteni tudjon a betegnek. Ilyenkor például az lehet a megoldás, ha hárman együtt ülnek le beszélgetni.
Hozzátartozóknak
A depressziós betegek gyakran panaszkodnak arról, hogy hozzátartozóik nem értik meg a panaszukat. Mivel nem élik át azokat a negatív élményeket, mint ők, nem is tudnak megfelelő hozzáállást tanúsítani. Pedig kellő megértéssel sokat segíthetnének.
Visszailleszkedés
Még ma, a 21. században is sokan szégyellik azt, hogy depressziósok. Erről a betegségről számos tévhit él az emberek fejében. A beteg sokszor érezheti úgy, hogy megbélyegzik őt, ami visszahúzódóvá teheti. Pedig minden ötödik ember áteshet élete során egy depressziós szakaszon.
Testmozgás
A testmozgás minden ember számára nagyon fontos, egy depressziós embernek pedig különösen sokat segíthet a gyógyulásban. Eleinte még érthető, ha a beteg az ágyból sem akar kikelni, de ha elindult a gyógyulás útján, életének része kell, hogy legyen a mindennapi testmozgás.
Pihenés
Életünk egyharmadát átalusszuk, ezért az alvás minősége fontos szerepet játszik egészségünk megtartásában. Sokan azonban mégsem tartják fontosnak, és megpróbálják lespórolni az alvásidőt - így akarják hosszabbítani az életet. De ezzel nem tesznek jót, már csak azért sem, mert az alváshiány tényező lehet a depresszió kialakulásában.
Életritmus
A depresszió miatt felborul az élet rendje. Aki küzdött már ezzel a problémával, tudja, hogy sem az alvás, sem az ébrenlét, sem a napi ritmus nem ugyanaz, mint egészségesek esetében. A terápia során nagy hangsúlyt kell helyezni arra, hogy a normál életritmus visszaálljon.